Elég beszédes a cím, de azért kezdem az elején!
Régen jártam már erre, mert párom itthon volt táppénzen, aztán meg mellettem és előtte ugye még titok ez a blog :) Megpróbálom összesíteni mi minden történt.
Ott fejeztem be, hogy átjárhatósági műtétre készültem, de Székesfehérvár elutasított, mondván másik megyéhez tartozom!!! Kicsit fura, mert a pici fiamat már háromszor műtötték ott és nála nem volt gond a másik megye! A lényeg, hogy találtam Siófokon egy nagyon kedves, aranyos nőgyógyászt, akihez el is mentünk (magánúton), és biztosított róla, hogy a siófoki kórház kissé rugalmasabb ilyen téren!
Vizsgálat és várakozás:
2014.április 14. Este 18 órára volt időpontunk Siófokra. Nagyon kedves volt a doktor úr, elmagyarázott mindent, megvizsgált és megígérte, hogy megpróbál minél hamarabb bejuttatni a kórházba. Nagyon vártuk az üzenetét, mert kezdtem aggódni, hogy a kaáli-s vizsgálatok lejárnak. Nem váratott sokáig, jött az üzenet, hogy április 28-án műtét! 27-én be kellett mennem lejelentkezni és leadni a papírjaimat. Volt is nagy rohangálás, kapkodás, hogy beszerezzek addig mindent! Vérvétel, vércsoport azonosítás, EKG stb... Vasárnap a kórházban azt hittem agyvérzést kapok! 11 órára kellett beérnünk, de még délután 15 órakor is ott üldögéltünk és vártuk az altatóorvost! Már csak az a papír hiányzott és mehettünk volna. Na, én meguntam, elkértem a papírokat és elindultam, hogy megkeressem az orvost. Meg is találtam egy szinttel lejjebb,2 perc alatt megvizsgált és mehettünk is!!! :)
Műtét:
Hétfő reggel bevitt a Párom reggel 7 órára a kórházba. Én voltam az első műtétes, mert nekem volt egyedül "nagy műtétem" a többiek csak egy napos sebészetre jöttek. Sajnos belefutottunk egy nagyon bunkó (elnézést a szóhasználatért) beteghordozóba, aki kioktatta az ágyam mellett izguló Páromat, hogy nem kellene a szobában tartózkodnia!!! Nem elég, hogy szét izgultam magam a műtét miatt, és jó volt, hogy ott a Párom, még ez a senki is beszólogatott! Kint a folyosón dörmögött, de behallatszott a szobába! Felháborító!
Lassan készítettek elő a műtétre, Párom lement egy kávéra, én pedig megkaptam a műtét előtti nyugi bogyót :) Le kellett teljesen vetkőznöm, majd toltak is ki. A folyosón Szerelmem szavait még hallottam, ahogy súgta felém "szeretlek", majd a műtőben már nem sok mindenre emlékszem. Arra igen, hogy elolvasták a karomon lévő tetoválást, és hogy elém tették a maszkot, amiből először csak oxigén jött, aztán gondolom más is, mert többre nem emlékszem :D
Ébredéskor kaptam a következő sokkot a beteghordozótól! Nem engedte be a Párom! Szeretett volna mellettem lenni mikor felébredek, de ez a bunkó nem engedte. Szerencsére vitték ki az egyik szobatársamat műtétre és aranyos volt, azt mondta szól a Páromnak, hogy fent vagyok már! Nem nagyon emlékszem arra a napra, nagyon kómás voltam. Azt tudom, hogy Párom segített felöltözni, mert még bugyi se volt rajtam!!! Leküldtem, hogy egyen egy pár falatot. Míg Ő boltba volt, bejött hozzám a doki, és közölte, hogy eredménytelen volt a műtét! Annyira el vagyok záródva mind a két kürtőmben, hogy kétszer is megpróbálták keresztül folyatni a kontraszt anyagot, de mind a kétszer visszafolyt. A jobb oldalam teljesen el van záródva, a bal oldalon 2 mm-t felment a folyadék, aztán visszajött. Aznap még alig fogtam fel, mit is mondott!
Párom visszajött, hozott nekem a Drága csokit, de nem igazán volt étvágyam. Ebédet kaptam a kórházba, de csak egy kis levest ettem, mert nem kívántam semmi mást, csak az alvást :) Hazaküldtem pihenni a Szerelmemet is, hiszen másnap már mehettem haza, és Neki tárgyalása volt reggel! Szerettem volna ha kipiheni magát addig!
Másnap:
Reggel tiszta fejjel ébredtem, lementem egy kávéra, de a cigit csak félig tudtam elszívni :) Vizit után bejött a doki, megkérdezte mire emlékszem a tegnapból. Mindenre! És mikor kiment, akkor kaptam sokkot! Nem tudok teherbe esni!!! Nem sok időt hagytak a tépelődésre, mert 9 órakor el kellett hagynom a szobát, mivel már vettek fel beteget az ágyamba!
Több, mint 3 órát mászkáltam friss műtétesen a városban, mert a Párom tárgyaláson volt, és csak utána tudott értem jönni! Hát nem mondom, volt mikor a sírógörcs kerülgetett!
Mindegy, ezt is túléltem! Mikor nagy nehezen hazaértünk, kijött belőlem a stressz! Sírtam a Párom vállán, hogy ne haragudjon rám, mert miattam nem lehetett babánk! Szegénykém nyugtatgatott, hogy semmi gond, majd a Kaáliban segítenek.
Gyorsan írtam is Anitának, hogy ilyenkor mi a helyzet, mert ugye inszemre készültünk, de így ez nem jöhet szóba! Megnyugtatott, hogy nincs gond, így még "jól is jártunk", mert "átugorhatjuk" a felesleges 3 inszemet és egyből jöhet a lombik! Szép lassan azért megnyugodtam!
Hívtam is a Kaáli intézetet, hogy megvoltunk a műtéttel, május 8-án megyek varratszedésre. 12-én már várnak is minket! Ez gyorsan ment! :)
Utóhatás:
11-e vasárnapra kellene megbetegednem, de már 3 napja barnázok! Sose volt nekem ilyenem! Egy kedves ismerősöm, aki már túlesett ezen (Marcsikám) azt mondta, ez normális, hiszen a műtét bekever. Már nagyon várom a 12-ét, kíváncsi vagyok, hogyan megyünk tovább!
Egy a lényeg:
Mi soha nem adjuk fel!
