A várva várt eredmény
Eljött az a bizonyos január 5-e. Nektek azért elárulom, hogy nem bírtuk tovább, és 4-én reggel csináltunk itthon egy tesztet :) Gyönyörűséges + lett!!! Volt ám nagy öröm!
Na, de indulás a Kaáliba!
Bejelentkezés után vizeletmintát kellett adnom, hogy elvégezhessék a tesztet. % perc elteltével közölte velem a nővérke, hogy szép, erős + ! Ezután ( hosszas várakozás ) uh következett a doktor úrnál, aki közölte, hogy nagyon jók a felvételen látszódó eredmények (méh felépítése, vastagsága...), adagoljam továbbra is a Crinone-t, és 12-én menjünk vissza egy ismételt uh-ra, amikor is már képet fogunk látni ( remélem kapni is :) ) a terhességről!
Akármennyi fáradság, fájdalom, kétségbeesés és várakozás van a hátunk mögött, mikor megláttuk a "két csíkot", azt mondtuk megérte :)
Mi soha nem adjuk fel!
Beteljesülés
Hűűű, de régen voltam erre!
Mentségem, hogy annyi minden történt Velünk, nem győztem kapkodni a fejem :)
Megpróbálom valahogy tételesen összegezni, hogy hol is tartunk:
2014. nyara: Szép csendben eltelt, sok melóval, kevés pihenéssel, a végén pedig egy költözéssel. A Páromnak van Mohán egy pici házikója, ide költöztünk, hogy spórolgassunk :)
2014. november: Itt elkezdtek felpörögni az események, mivel 5-én "megbetegedtem", és hívnom kellett a Kaáli Intézetet, hogy akkor hogyan is tovább!? Meg is kaptam az időpontot, november 27-én irány az Intézet :) Gőgös doktor úr megvizsgált, mindent rendben talált, és végre kiírták az első adag szurikat!!! Suprefact-ot kaptam, napi 0,5 ml adagolással. Kicsit azért paráztam, mert soha nem "böködtem" magam, nem tudtam menni fog-e...
2014. december: Pontosan december elsején kellett elkezdenem a szurit, és a "megbetegedéskor" hívnom kellett az Intézetet. Szóltak, hogy ne lepődjek meg, ha a szuri miatt kicsit eltolódik, ez normális, de ha 3-4 hét múlva sem jön meg, azonnal menjek vissza! Hát mondanom sem kell, rám ez a szabály sem vonatkozott, mert hamarabb jött meg :) 5-én már hívtam is Őket, hogy "megbetegedtem", 8-ára meg is kaptam az időpontot! A háziorvosommal kiírattam magam táppénzre, mert nem kaptam volna annyi szabit, hogy eljárhassak a Kaáliba.
A doktor úr ismét megnyugtatott, hogy minden okés, szépen reagál a szervezetem a szurira, és ez alatt a rövid idő alatt "kipucolta" a petefészkeket! Se ciszta, se semmi! Megkaptam a következő szurit is! A Suprefact-ot lecsökkentették 0,25 ml-re, és kaptam mellé Menopur-t, amit dupla dózisban (1 oldószer + 2 ampulla) kellett adagolnom!
December 12-én visszahívtak uh-ra, ahol igen csak meglepődtem, mikor sorolni kezdte a doktor úr, hogy már 5 és 2 darab sejtecske növekszik a petefészkekben! A szurik dózisa maradt ugyan annyi, és visszavárnak 15-én.
15-én ismét uh, és most már összesen 16 db sejtecskével rendelkeztem, 14-15 mm-es méretek közt! Elértük a megfelelő mennyiséget és nagyságot, így 17-én kellett az utolsó adagokat "belőnöm", majd egy nap pihenő után este 20:30 perckor az utolsó, repesztő szurikat ( Ovitrelle )!
December 19-én sor került a leszívásra! 10 db sejtecskét tudtak leszívni! Azt mondták ez nagyon jó, és mivel nem nagyon vagyok járatos ebben a témában, így nagyon örültem :) Kaptunk egy telefonszámot, amit másnap reggel kellett hívni, hogy megmondják sikeres volt-e a megtermékenyítés.
December 20. Nagy izgalom reggel, alig mertem telefonálni :) Aztán hatalmas öröm, a 10-ből 8 sejt megtermékenyült!!! 22-én várnak szeretettel a beültetésre, de előtte reggel azért telefonáljunk, hogy minden rendben van-e!
December 22 reggelén még mindig megvolt mind a 8 mazsola és nagyon szépen fejlődtek! Siessünk, már várnak ránk :) Mikor odaértünk, szólítottak is minket, és megmutatták a két pici mazsolát, akiket pocakba kapunk! Hihetetlen érzés és élmény volt látni Őket!!! Ezután átmentünk egy másik helyiségbe, ahol a műtők vannak, és első körben csak mi nők mehettünk be ( 4-en voltunk ).
A beültetés olyan volt, mint egy nőgyógyászati vizsgálat. Felülni a vizsgálószékbe, majd kitágítás, sós oldattal kiöblítés, aztán hozták a fecskendőt a végén gumicsővel, benne a mazsolák. A doktor úr felhelyezte őket, majd az asszisztens megnézte mikroszkóp alatt a csövecskét, hogy kiürültek-e a mazsolácskák, és mikor minden rendben volt, áttoltak egy szobába, ahol feküdni kellett. Mikor mind a négyünkkel végeztek, akkor beengedték a leendő apukákat is :) Édes Páromnak könnybe lábadt a szeme, mikor mondtam, hogy pocakban vannak! Kb fél óra fekvés után bejött egy műtős segéd és hozott nekünk képet a beültetett mazsikákról! Másfél órás fekvés után hazaengedtek minket, egy tájékoztató lapocskával, hogy január 5-én várnak minket vissza ellenőrzésre, hogy mire kell figyelnünk, hogyan táplálkozzunk, stb...
Érdekesen telt így a karácsony, de ezt majd egy következő részben... :)
Mi soha nem adjuk fel!
Várakozás, kétségbeesés, megnyugvás
Elég beszédes a cím, de azért kezdem az elején!
Régen jártam már erre, mert párom itthon volt táppénzen, aztán meg mellettem és előtte ugye még titok ez a blog :) Megpróbálom összesíteni mi minden történt.
Ott fejeztem be, hogy átjárhatósági műtétre készültem, de Székesfehérvár elutasított, mondván másik megyéhez tartozom!!! Kicsit fura, mert a pici fiamat már háromszor műtötték ott és nála nem volt gond a másik megye! A lényeg, hogy találtam Siófokon egy nagyon kedves, aranyos nőgyógyászt, akihez el is mentünk (magánúton), és biztosított róla, hogy a siófoki kórház kissé rugalmasabb ilyen téren!
Vizsgálat és várakozás:
2014.április 14. Este 18 órára volt időpontunk Siófokra. Nagyon kedves volt a doktor úr, elmagyarázott mindent, megvizsgált és megígérte, hogy megpróbál minél hamarabb bejuttatni a kórházba. Nagyon vártuk az üzenetét, mert kezdtem aggódni, hogy a kaáli-s vizsgálatok lejárnak. Nem váratott sokáig, jött az üzenet, hogy április 28-án műtét! 27-én be kellett mennem lejelentkezni és leadni a papírjaimat. Volt is nagy rohangálás, kapkodás, hogy beszerezzek addig mindent! Vérvétel, vércsoport azonosítás, EKG stb... Vasárnap a kórházban azt hittem agyvérzést kapok! 11 órára kellett beérnünk, de még délután 15 órakor is ott üldögéltünk és vártuk az altatóorvost! Már csak az a papír hiányzott és mehettünk volna. Na, én meguntam, elkértem a papírokat és elindultam, hogy megkeressem az orvost. Meg is találtam egy szinttel lejjebb,2 perc alatt megvizsgált és mehettünk is!!! :)
Műtét:
Hétfő reggel bevitt a Párom reggel 7 órára a kórházba. Én voltam az első műtétes, mert nekem volt egyedül "nagy műtétem" a többiek csak egy napos sebészetre jöttek. Sajnos belefutottunk egy nagyon bunkó (elnézést a szóhasználatért) beteghordozóba, aki kioktatta az ágyam mellett izguló Páromat, hogy nem kellene a szobában tartózkodnia!!! Nem elég, hogy szét izgultam magam a műtét miatt, és jó volt, hogy ott a Párom, még ez a senki is beszólogatott! Kint a folyosón dörmögött, de behallatszott a szobába! Felháborító!
Lassan készítettek elő a műtétre, Párom lement egy kávéra, én pedig megkaptam a műtét előtti nyugi bogyót :) Le kellett teljesen vetkőznöm, majd toltak is ki. A folyosón Szerelmem szavait még hallottam, ahogy súgta felém "szeretlek", majd a műtőben már nem sok mindenre emlékszem. Arra igen, hogy elolvasták a karomon lévő tetoválást, és hogy elém tették a maszkot, amiből először csak oxigén jött, aztán gondolom más is, mert többre nem emlékszem :D
Ébredéskor kaptam a következő sokkot a beteghordozótól! Nem engedte be a Párom! Szeretett volna mellettem lenni mikor felébredek, de ez a bunkó nem engedte. Szerencsére vitték ki az egyik szobatársamat műtétre és aranyos volt, azt mondta szól a Páromnak, hogy fent vagyok már! Nem nagyon emlékszem arra a napra, nagyon kómás voltam. Azt tudom, hogy Párom segített felöltözni, mert még bugyi se volt rajtam!!! Leküldtem, hogy egyen egy pár falatot. Míg Ő boltba volt, bejött hozzám a doki, és közölte, hogy eredménytelen volt a műtét! Annyira el vagyok záródva mind a két kürtőmben, hogy kétszer is megpróbálták keresztül folyatni a kontraszt anyagot, de mind a kétszer visszafolyt. A jobb oldalam teljesen el van záródva, a bal oldalon 2 mm-t felment a folyadék, aztán visszajött. Aznap még alig fogtam fel, mit is mondott!
Párom visszajött, hozott nekem a Drága csokit, de nem igazán volt étvágyam. Ebédet kaptam a kórházba, de csak egy kis levest ettem, mert nem kívántam semmi mást, csak az alvást :) Hazaküldtem pihenni a Szerelmemet is, hiszen másnap már mehettem haza, és Neki tárgyalása volt reggel! Szerettem volna ha kipiheni magát addig!
Másnap:
Reggel tiszta fejjel ébredtem, lementem egy kávéra, de a cigit csak félig tudtam elszívni :) Vizit után bejött a doki, megkérdezte mire emlékszem a tegnapból. Mindenre! És mikor kiment, akkor kaptam sokkot! Nem tudok teherbe esni!!! Nem sok időt hagytak a tépelődésre, mert 9 órakor el kellett hagynom a szobát, mivel már vettek fel beteget az ágyamba!
Több, mint 3 órát mászkáltam friss műtétesen a városban, mert a Párom tárgyaláson volt, és csak utána tudott értem jönni! Hát nem mondom, volt mikor a sírógörcs kerülgetett!
Mindegy, ezt is túléltem! Mikor nagy nehezen hazaértünk, kijött belőlem a stressz! Sírtam a Párom vállán, hogy ne haragudjon rám, mert miattam nem lehetett babánk! Szegénykém nyugtatgatott, hogy semmi gond, majd a Kaáliban segítenek.
Gyorsan írtam is Anitának, hogy ilyenkor mi a helyzet, mert ugye inszemre készültünk, de így ez nem jöhet szóba! Megnyugtatott, hogy nincs gond, így még "jól is jártunk", mert "átugorhatjuk" a felesleges 3 inszemet és egyből jöhet a lombik! Szép lassan azért megnyugodtam!
Hívtam is a Kaáli intézetet, hogy megvoltunk a műtéttel, május 8-án megyek varratszedésre. 12-én már várnak is minket! Ez gyorsan ment! :)
Utóhatás:
11-e vasárnapra kellene megbetegednem, de már 3 napja barnázok! Sose volt nekem ilyenem! Egy kedves ismerősöm, aki már túlesett ezen (Marcsikám) azt mondta, ez normális, hiszen a műtét bekever. Már nagyon várom a 12-ét, kíváncsi vagyok, hogyan megyünk tovább!
Egy a lényeg:
Mi soha nem adjuk fel!
Összesítés és haladás
2014.03.17. Ismét egy nap a Kaáli Intézetnél, de ez egy jeles nap, mert végre megtudtuk, hogy is állnak a dolgok :)
Kezdem az elején! Nekem március 6-án megvolt a 3. napos (a 4. napomon) hormonvérvétel,
Párocskám pedig leadta a második "mintát" . Azt mondták, jó a 4. nap is, a lényeg, hogy a 3. és az 5. napon belül legyek! Ez egy rövid nap volt, gyorsan végeztünk.
17-ére konkrét időpontunk volt, azt mondták meglesznek az eredményke, megvizsgálják Páromat, majd konzultálunk az orvosunkkal. Nem sokat kellett várakoznunk, a megérkezésünk után kb. fél órával már szólították is Életemet vizsgálatra. Nagyon izgult, hiszen még soha nem volt ilyen jellegű vizsgálaton és nem is nagyon tudtuk, hogy mire számítsunk! Nagyon- nagyon büszke vagyok Rá, hiszen nem sok férfi áll rá ezekre a vizsgálatokra ilyen könnyen! Gyorsan végzett, hozta az eredményeit, majd újabb fél óra várakozás után már bent is voltunk Dr. Gőgös doktorbácsinál. Nagyon kedves volt, elmagyarázta az eredményeket. Minden rendben van nálam hormonügyileg, nagyon szépek az eredményeim. Páromnál szervileg minden rendben volt, a "kismiújságok" viszont egy kicsit kevesen vannak ( 20-50 millió/ml az ideális, Életem pont a legalsó határon van) és kicsit lusták :) Közölte velünk az orvos, hogy ez a "darabszám" bizony kevés a természetes úton történő teherbeeséshez!
Itt kezdtem egy kicsit kétségbe esni, de a drága doktor úr azt mondta semmi gond, majd Ők segítenek :) Elmondta, hogy a következő lépésként el kell mennem egy laparoszkópiás átjárhatósági műtétre, ami az inszemináció elengedhetetlen része, mert tudni kell, hogy nincsenek-e elzáródva a petevezetékeim. Ha ez megvan, akkor a következő ciklusomban meg is csinálják az első inszemet!!! 3 inszeminációt ír elő kötelezően az OEP, majd ha ezek nem vezetnek eredményre, akkor jöhet a lombikprogram! Megkaptam a beutalómat, amivel fel kell keresnem egy általam kiválasztott kórházat, és egyeztetés után befeküdni a műtétre. Természetesen Székesfehérvárra megyek!
Konkrét időpontom még nincs, ma beszéltem a nőgyógyászati ambulanciával, ahol egy kedves hölgy azt mondta, kedden szerdán vagy csütörtökön személyesen meg kell jelennem az eddigi leleteimmel, majd a főorvos ezeket átnézi és kijelölünk egy időpontot a műtétre. Ezen a héten sajnos nem tudok menni, mert délelőttös vagyok, de a jövö hét kedden vagy szerdán mindenképp ott leszek :)
Amint tudok valami konkrétat, azonnal írok!!!
Mi soha nem adjuk fel!
Februári csoda :)
Kicsit megcsúszva írom le a 20-ai történetet, de sajnos nagyon húzós napjaim voltak mostanában.
Február 20-án reggel 9:30-ra értünk Párommal a tapolcai Kaáli Intézetbe. Nagyon kedves volt a recepciós hölgy, mindent aprólékosan elmagyarázott, kitöltöttük a bejelentkezéshez szükséges papírokat, majd beültünk a váróba. Mondanom sem kell nagyon izgatottak voltunk mind a ketten :)
Körülbelül 10 perc után szólították Páromat, megkapta a steril pohárkát, majd meglátogatta az intim szobát ;)
Engem közben behívott a nőgyógyász. Mint kiderült, nem a "szokásos" orvos fogadott (éppen helyettesítés volt), Dr. Gőgös Péter vizsgált ki. Nagyon kedves, szimpatikus, mosolygós férfi, teljesen feloldódtam a beszélgetésünk alatt. Rengeteg kérdés hangzott el (hány gyerkőc van, mikor szedtem utoljára fogamzásgátlót, mióta próbálkozunk, voltak-e korábban kivizsgálások...), majd jöttek a vizsgálatok. Legelőször kétféle kenetet vett tőlem, majd hüvelyi ultrahanggal megvizsgálta a méhszájamat és a petefészkeket. Nagyon jó dolognak tartom, hogy a velem szemben lévő falon is van egy monitor, ahol követhetem a vizsgálat menetét! Mikor a petefészkeket vizsgálta, mutatta, hogy a jobb oldalon látszanak a sárgatestek, ami jó, mert ugye azt jelenti, volt peteérésem :) Mindent rendben talált, majd megvizsgálta a melleim, és itt is jó eredményt kaptam. Ezek után megbeszéltük, hogy a vérvételnél, amit a vizsgálat után kell megejtenem hormonvizsgálatok is lesznek, majd a menstruációm 3-dik napján ismét meg kell jelennem egy újabb hormonvizsgálós vérvételen. Azt hiszem fél órát töltöttem el az orvossal.
Kint a váróban találkoztam Párommal, aki már túl volt a "kismiújságok" leadásán és a vérvételen is!
20 perc múlva (addig befizettem a hormonvizsgálat árát), hívtak engem is, majd hip-hop 3 kémcső vértől megszabadulva ismét a váróban üldögéltünk :)
Ezután le kellett jelentkeznünk ismét a recepción, ahol a kedves hölgy elmondta a további lépéseket: - mensi 3. napján megjelenni, nálam vérvétel, Páromnál ismét "kismiújság"
leadás
- március 17-én Párom teljes kivizsgálása (here, prosztata uhu...),eredmények
kiadása, és konzultáció Dr. Török Attila főorvossal a továbbiakról
Elárulom, talán még soha nem vártam ennyire, hogy megjöjjön, hiszen végre segítséget kapunk!
Mi soha nem adjuk fel!
Az első lépés
Végre, megvan az első lépés, a kiindulás :) ... de nem szaladok ennyire előre, le kell írnom az előzményeket!
Kaptunk a hét elején két csajszit a munkahelyen segítségnek. Ők másik területről jöttek, nem ismertem őket. Elkezdtünk beszélgetni, és az egyik csajszika egyszer csak elmesélte, hogy rég szeretnének babát a párjával (nincsenek összeházasodva ők sem), túl vannak már egy sikertelen beültetésen, és arra vár, hogy ismét "megbetegedjen", hogy mehessenek újra a Kaáli Intézetbe! Mondanom sem kell, kapva kaptam az alkalmon, és kifaggattam, hogy működnek a dolgok. Aranyos volt, mindent elmesélt, és ajánlotta őket, mert előtte már ők is sok megpróbáltatáson mentek keresztül. Azt mondta akkor érdemes telefonálnom, ha megbetegszem, mert úgy is csak a következő mensinél foglalkoznak majd velem. Mit ad Isten, szerdán "megjött" (csak következő hét keddre vártam!!!), így gyorsan fel is hívtam az Intézetet, és február 20-ára reggel 9 órára már kaptunk is időpontot!!! Másnap nagy örömmel újságolom Anitának (így hívják a segítségem :) ), mire bejelenti, hogy Ő is megbetegedett, és Ő 19-ére kapott időpontot! Megfogadtuk, hogy bár többet nem biztos, hogy találkozunk a melóhelyen, de tartani fogjuk a kapcsolatot, és beszámolunk majd a történésekről egymásnak. Lehet valami abban a mondásban, hogy: "Nem véletlen lépnek be az életedbe az emberek!" :)
Mondanom sem kell nagyon izgatottak vagyunk a Párommal, már várjuk, hogy mehessünk! Egyenlőre annyit tudom mondani, hogy a hölgy, aki felvette az Intézet telefonját nagyon kedves volt, elmondta, hogy elsőre milyen vizsgálatok lesznek, és hogy mire számítsunk! Annyira boldog vagyok, hogy végre elindultunk!!!
Mi soha nem adjuk fel!
Új Év
Elérkezett ez is. Sokan tesznek új fogadalmakat, amiket aztán sorra megszegnek, de hát ez a legszebb a dologban :)
Csodálatos karácsonyunk volt a Szerelmemmel és a gyerekekkel, egy bánatom volt csak, hogy a tesókám nem tudott hazajönni! Ez volt az első karácsony Nélküle, viszont ez volt az első igazi, KÖZÖS karácsony a Párommal :)
A szilvesztert kettesben töltöttük. Semmi felhajtás, semmi buli, csak itthon, összebújva, édes kettesben! Igazán jót tett a lelki világomnak :D
De most beszéljünk a jelenről! A jövő héten kérek időpontot az új nőgyógyásztól! Kaptam két tippet is, hogy hová, kihez forduljak, meglátjuk kinél kötünk ki! Amint meglesz az első látogatás, azonnal hozom az infókat :)
Ja, és teljesen, véglegesen leteszem a cigit!!! Ezt még nem tudom pontosan mikor, vagy a hónap végén vagy a következő hónap elején. Ehhez is kaptam egy nagyon remek segítséget! Az egyik ismerősöm ( aki soha nem hitt a természetgyógyászokban ) elment egyhez, és azóta nem dohányzik! Egy kezelés volt nála, 7000 Ft, de már 3 hónapja "tiszta"! Majd ide is kérek időpontot.
Most egyenlőre úgy érzem tele vagyok energiával, tetterővel :)
Nagyon vágyunk már erre a csöpp kis csodára az életünkbe, és mindent megteszünk, hogy mihamarabb itt legyen Velünk!
Mi soha nem adjuk fel!
