Végre, megvan az első lépés, a kiindulás :) ... de nem szaladok ennyire előre, le kell írnom az előzményeket!
Kaptunk a hét elején két csajszit a munkahelyen segítségnek. Ők másik területről jöttek, nem ismertem őket. Elkezdtünk beszélgetni, és az egyik csajszika egyszer csak elmesélte, hogy rég szeretnének babát a párjával (nincsenek összeházasodva ők sem), túl vannak már egy sikertelen beültetésen, és arra vár, hogy ismét "megbetegedjen", hogy mehessenek újra a Kaáli Intézetbe! Mondanom sem kell, kapva kaptam az alkalmon, és kifaggattam, hogy működnek a dolgok. Aranyos volt, mindent elmesélt, és ajánlotta őket, mert előtte már ők is sok megpróbáltatáson mentek keresztül. Azt mondta akkor érdemes telefonálnom, ha megbetegszem, mert úgy is csak a következő mensinél foglalkoznak majd velem. Mit ad Isten, szerdán "megjött" (csak következő hét keddre vártam!!!), így gyorsan fel is hívtam az Intézetet, és február 20-ára reggel 9 órára már kaptunk is időpontot!!! Másnap nagy örömmel újságolom Anitának (így hívják a segítségem :) ), mire bejelenti, hogy Ő is megbetegedett, és Ő 19-ére kapott időpontot! Megfogadtuk, hogy bár többet nem biztos, hogy találkozunk a melóhelyen, de tartani fogjuk a kapcsolatot, és beszámolunk majd a történésekről egymásnak. Lehet valami abban a mondásban, hogy: "Nem véletlen lépnek be az életedbe az emberek!" :)
Mondanom sem kell nagyon izgatottak vagyunk a Párommal, már várjuk, hogy mehessünk! Egyenlőre annyit tudom mondani, hogy a hölgy, aki felvette az Intézet telefonját nagyon kedves volt, elmondta, hogy elsőre milyen vizsgálatok lesznek, és hogy mire számítsunk! Annyira boldog vagyok, hogy végre elindultunk!!!
Mi soha nem adjuk fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése