Végre, megvan az első lépés, a kiindulás :) ... de nem szaladok ennyire előre, le kell írnom az előzményeket!
Kaptunk a hét elején két csajszit a munkahelyen segítségnek. Ők másik területről jöttek, nem ismertem őket. Elkezdtünk beszélgetni, és az egyik csajszika egyszer csak elmesélte, hogy rég szeretnének babát a párjával (nincsenek összeházasodva ők sem), túl vannak már egy sikertelen beültetésen, és arra vár, hogy ismét "megbetegedjen", hogy mehessenek újra a Kaáli Intézetbe! Mondanom sem kell, kapva kaptam az alkalmon, és kifaggattam, hogy működnek a dolgok. Aranyos volt, mindent elmesélt, és ajánlotta őket, mert előtte már ők is sok megpróbáltatáson mentek keresztül. Azt mondta akkor érdemes telefonálnom, ha megbetegszem, mert úgy is csak a következő mensinél foglalkoznak majd velem. Mit ad Isten, szerdán "megjött" (csak következő hét keddre vártam!!!), így gyorsan fel is hívtam az Intézetet, és február 20-ára reggel 9 órára már kaptunk is időpontot!!! Másnap nagy örömmel újságolom Anitának (így hívják a segítségem :) ), mire bejelenti, hogy Ő is megbetegedett, és Ő 19-ére kapott időpontot! Megfogadtuk, hogy bár többet nem biztos, hogy találkozunk a melóhelyen, de tartani fogjuk a kapcsolatot, és beszámolunk majd a történésekről egymásnak. Lehet valami abban a mondásban, hogy: "Nem véletlen lépnek be az életedbe az emberek!" :)
Mondanom sem kell nagyon izgatottak vagyunk a Párommal, már várjuk, hogy mehessünk! Egyenlőre annyit tudom mondani, hogy a hölgy, aki felvette az Intézet telefonját nagyon kedves volt, elmondta, hogy elsőre milyen vizsgálatok lesznek, és hogy mire számítsunk! Annyira boldog vagyok, hogy végre elindultunk!!!
Mi soha nem adjuk fel!
