Ismét a hétköznapok
Hazaértünk a cserkeszőlői pihenésből! Isteni volt egy kicsit kilépni a hétköznapokból! Csodálatos helyen voltunk, távol minden gondtól, idegeskedéstől, és csak kettőnkre koncentráltunk! Sétálgattunk, pihentünk, gyógyfürdőztünk és természetesen szerettük egymást :)
Most azonban visszacsöppentünk a "való világba". Én még táppénzen vagyok, de jelentem sikerült (végre) átiratnom a TAJ kártyámon a nevem!!! Párom most intézi a válását, hát mit mondjak... Ahhoz képest, hogy Nekem csúnya válásom volt, és azt mondtuk az Övé könnyű lesz, nem egészen úgy alakul! Az ügyvéd, aki a páromat képviseli ma összeült velük egy megbeszélésre, hogy elrendezzék a ház körüli dolgokat, de teljesen másképp alakult, mint ahogy azt ígérte! Eddig sürgetett egy szerződést, hogy senkinek ne kelljen adóznia, és rendben legyen mire kezdődik a tárgyalás, most meg azt mondta ráér majd a válás után is! Én természetesen nem voltam jelen, párom mesélte, hogy olyan volt az ügyvéd, mintha "fejben" nem lett volna ott! Most elkészített nekik valami papírt, amiért be kellett ugrania a páromnak meló elött (most ment délutánra) és el kellett vinnie a feleségéhez aláiratni, de ő el szeretné vinni egy másik ügyvédhez aki átnézi neki, mert nem érti! Tehát ismét találkoznak, ismét beszélniük kell egymással, ebből ismét találkozó lesz... pedig úgy vártam már, hogy vége legyen! Nem vagyok féltékeny, nehogy félre értsétek, csak szeretnék már túl lenni az egészen, mert bevallom azért kattog az agyam ezerrel, és hát őszintén, ki az akit ne zavarna, hogy a párja az exével találkozgat egy kávézóban, még ha válást is beszélnek meg! Teljesen megbízom a kedvesemben, csak maga az érzés rossz!
Jövő héten a pici fiam műtétjét is meg kell beszélnem az orvossal!Ááá!!! Lesz ennek valaha vége???
Most nyugodtnak kellene maradnom, mert éppen "jó időben" voltam itthon táppénzen, és a pihentető utazás is jókor jött! Ismét várakozás és reménykedés van :)
A melóhelyen már nagyon várnak a csajok, de majd óvatosan lendülök bele a dolgokba :D
Na, ez most jó tömény bejegyzés lett :)
Mi soha nem adjuk fel!
Hullámvölgy
Nem is tudom... Most valahogy nem vagyok a toppon! Mindegy, majd elmúlik. Tudom, mi a baj, idővel helyrejövök!
Diorkának kihúzták a fogát, altatással! Annyira sajnáltam szegényemet, ahogy hatott az altató olyan kis védtelennek, erőtlennek tűnt! Legszívesebben végig sírtam volna az a fél órát, míg bent volt a műtőben! Túl vagyunk rajta, most már "kutya baja", szépen gyógyul! Meglátjuk, remélem visszaigazodik a foga a helyére?!
Jövő héten hétfőn indulunk édes hármasban pihengetni! Már nagyon várom, igyekszem, hogy helyre rázódjon a lelkem! Kellene a lelki béke is a babócához!
A házi orvosom hozzá segített, hogy a testi nyugalom meglegyen, mert még a jövő hétre is táppénzre vett! Pont abban a 2 hétben pihizek, amikor babásodás lehet! Reménykedünk...
Hazajövetel után még vár egy újabb műtét, csak most a pici fiamat viszem a lábával. Jó lenne azon is könnyen és gyorsan túlesni!
Nem rossz dolog ez a blog vezetés, picit könnyebb, ha kíírhatom magamból a dolgokat, akár negatív, akár pozitív jellegűek. Igazán jó!
Mi soha nem adjuk fel!
Vegyes
Úgy érzem ez a blog a depim levezetésére fog szolgálni egy darabig!
Sajna a pici fiamnak balesete volt, ráestek a lábára és kiderült, hogy a combcsontján volt egy fél kisujj nagyságú, tüske alakú csontkinövés, ami most letört. Ráadásul befúródott a combizomba, így műteni kell :(
Dior-nak, a 6 hónapos ír szetter kutyusunknak ki kell húzni az egyik tejfogát, mert nem esett ki, és ferdén nő miatta a szép új foga!
Nekem bekötött a hátizmom egy jó tenyérnyi helyen, alig bírok mozogni! Nagyon fájdogál, de mivel éppen "akciós" hetünk van, mondtam páromnak, majd összeszorítom a fogam :D Persze ez csak vicc, megtaláltuk a megfelelő "helyzetet", így rajta vagyunk a babaprojekten ismét! Még jókor is jött a pihenő, így legalább tuti nem emelem vagy erőltetem meg magam :)
Sőt! Most kaptuk a telefonhívást, hogy Cserkeszőlőre megyünk 3 napra utónyaralni! Nagyon várom! Végre kicsit távol mindentől és mindenkitől, csak kettesben (és a kutyus), picit kizárjuk a hétköznapokat!
Reménykedem, hogy az utazás után jó hírekkel jöhetek! Nagyon vágyunk már Rá!
Mi soha nem adjuk fel!
Előszó helyett
Nem is tudom hol kezdjem...
Előzetesben csak annyit, hogy Párommal már 1,5 éve próbálunk egy pocaklakót alkotni, sajnos eddig nem túl sok sikerrel. Voltak pillanatok, mikor semmi nem stimmelt, volt mikor minden és mindenki a "helyén" volt, még sem jött a várva várt csoda! Jártunk már nem egy nőgyógyásznál, rengeteg időt, energiát és nem kevés pénzt beleöltünk, de érdemben még senki nem mondott semmit! Csak legalább egy vizsgálat vagy egy komoly javaslat elhangzott volna!
Sokan mesélték, hogy kíírják magukból a csalódásokat, fájdalmakat, így könnyebb! Azt mondják, ez egy picit helyre teszi a leküket! Meglátjuk...
Nekünk sajnos a napokban kellett ismét átélni egy újabb "pofont". Már egy hetes késésben volt a "vörös szörnyeteg", tele voltunk reménnyel, a tünetek is arra utaltak, hogy talán most... aztán jött a hideg zuhany.
Most kaptunk egy újabb orvosnevet, egy lehetőséget, hátha Ő...
Tudom, így elsőre elég negatívan kezdem, de kíírom magamból, hisz azt mondták ez is segít! Én pedig megragadok minden lehetőséget, hogy végre azzal várhassam haza a Párom: "Megérkezett Pocaklakó!".
Szokták mondani: "A remény hal meg utoljára!" . Azt tudom, hogy Mi soha nem adjuk fel!
