Nem is tudom hol kezdjem...
Előzetesben csak annyit, hogy Párommal már 1,5 éve próbálunk egy pocaklakót alkotni, sajnos eddig nem túl sok sikerrel. Voltak pillanatok, mikor semmi nem stimmelt, volt mikor minden és mindenki a "helyén" volt, még sem jött a várva várt csoda! Jártunk már nem egy nőgyógyásznál, rengeteg időt, energiát és nem kevés pénzt beleöltünk, de érdemben még senki nem mondott semmit! Csak legalább egy vizsgálat vagy egy komoly javaslat elhangzott volna!
Sokan mesélték, hogy kíírják magukból a csalódásokat, fájdalmakat, így könnyebb! Azt mondják, ez egy picit helyre teszi a leküket! Meglátjuk...
Nekünk sajnos a napokban kellett ismét átélni egy újabb "pofont". Már egy hetes késésben volt a "vörös szörnyeteg", tele voltunk reménnyel, a tünetek is arra utaltak, hogy talán most... aztán jött a hideg zuhany.
Most kaptunk egy újabb orvosnevet, egy lehetőséget, hátha Ő...
Tudom, így elsőre elég negatívan kezdem, de kíírom magamból, hisz azt mondták ez is segít! Én pedig megragadok minden lehetőséget, hogy végre azzal várhassam haza a Párom: "Megérkezett Pocaklakó!".
Szokták mondani: "A remény hal meg utoljára!" . Azt tudom, hogy Mi soha nem adjuk fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése