Nem is tudom... Most valahogy nem vagyok a toppon! Mindegy, majd elmúlik. Tudom, mi a baj, idővel helyrejövök!
Diorkának kihúzták a fogát, altatással! Annyira sajnáltam szegényemet, ahogy hatott az altató olyan kis védtelennek, erőtlennek tűnt! Legszívesebben végig sírtam volna az a fél órát, míg bent volt a műtőben! Túl vagyunk rajta, most már "kutya baja", szépen gyógyul! Meglátjuk, remélem visszaigazodik a foga a helyére?!
Jövő héten hétfőn indulunk édes hármasban pihengetni! Már nagyon várom, igyekszem, hogy helyre rázódjon a lelkem! Kellene a lelki béke is a babócához!
A házi orvosom hozzá segített, hogy a testi nyugalom meglegyen, mert még a jövő hétre is táppénzre vett! Pont abban a 2 hétben pihizek, amikor babásodás lehet! Reménykedünk...
Hazajövetel után még vár egy újabb műtét, csak most a pici fiamat viszem a lábával. Jó lenne azon is könnyen és gyorsan túlesni!
Nem rossz dolog ez a blog vezetés, picit könnyebb, ha kíírhatom magamból a dolgokat, akár negatív, akár pozitív jellegűek. Igazán jó!
Mi soha nem adjuk fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése